A cetek evolúciója hihetetlennek tűnő, mégis igaz történet: a kisméretű, sokakat a rágcsálókra emlékeztető állatokból évmilliók leforgása alatt valódi óriások váltak. A téma a mai napig rendkívüli népszerűségnek örvend az emlősökkel foglalkozó őslénykutatók körében. Egyik legkorábbi képviselőjük szóra bírt kövületei újabb fejleményekkel szolgálhattak törzsfejlődésükkel kapcsolatban.
A Current Biology által nemrég publikált tanulmányt a Dr. Olivier Lambert vezette nemzetközi csapat jegyzi. A Peregocetus pacificus megkövesedett maradványai Peru déli partvidékéről kerültek elő még 2011-ben. Hasonló teremtmények fosszíliáival ezt megelőzően jobbára Ázsiában, pontosabban Pakisztánban és Indiában találkoztak, így a lelet különösen nagy jelentőségűnek számít.
▲ A Peregocetus pacificus csontvázának rekonstrukciója (az ábra forrása: Dr. Olivier Lambert & társai)
A bálnák elődje a középső eocén idején, hozzávetőlegesen 43 millió évvel ezelőtt élhetett. Minden bizonnyal félvízi életmódot folytathatott – pataszerű képződményekben végződő ujjai között úszóhártya feszülhetett, farkának csigolyái pedig a vidrákéra vagy a hódokéra hasonlítanak. A körülbelül négy méter hosszú ragadozó étlapján különféle halak szerepelhettek.
▲ Így festhetett a Peregocetus pacificus (Alberto Gennari illusztrációja)
A felfedezés megerősíteni látszik a paleontológusok azon feltevését, miszerint a cetek ősei Afrika nyugati feléről kiindulva, az Atlanti-óceánt átszelve vethették meg lábukat a dél-amerikai kontinens földjén, majd onnan később észak felé vándoroltak. Mint azt a szakértők elmondták, a két földrész között akkoriban csak feleakkora lehetett a távolság, mint manapság.
A cikk eredetileg 2019. április 10-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
