Dr. Matthew Borths, a University of Ohio paleontológusa mintegy hat éve aligha sejthette, micsoda meglepetés fogja várni azon a bizonyos napon. Miután engedélyt kért a kenyai Nairobi National Museum kurátorától, az időt a gyűjteményben való kutakodással ütötte agyon ebédszünetében. „Mikor kihúztam az egyik fiókot, majd a tartalmára pillantottam, szinte rögtön tudtam, ezúttal valami különlegeshez lesz szerencsém.” – nyilatkozta az akkoriban disszertációjára készülő tudós.
Később felhívta az azonos érdeklődési körű Dr. Nancy Stevens kollegináját: mint utólag kiderült, ő szintén találkozott a szóban forgó kövületekkel, de azidőtájt nem szentelt nekik kellő figyelmet. Kétség sem fért hozzá, hogy a továbbiakban együtt kell dolgozniuk: közös munkájuk eredményei egy frissen publikált tanulmány képében öltöttek testet, melyet a Journal of Vertebrate Paleontology tett közzé.
▲ Dr. Matthew Borths büszkén pózol a múzeumi kollekció egyik impozáns darabjával (fénykép: Dr. Matthew Borths)
A megkövesedett maradványokra a nyugat-afrikai Meswa Bridge lelőhelyen végzett feltárások során bukkantak rá 1978 és 1980 között. A fosszíliák még a jegesmedvénél is hatalmasabb méreteket elérő ragadozóhoz tartoztak, ami a jelképes keresztelőt követően a Simbakubwa kutokaafrika nevet kapta. Feje olyan hosszú lehetett, mint egy orrszarvúé, súlyát pedig másfél tonnásra becsülték a szakértők.
▲ Oroszlán (Panthera leo) koponyája, alatta a Simbakubwa kutokaafrika jókora állkapcsa (fotó: Dr. Matthew Borths)
Bár a nemzetséget jelölő, szuahéli eredetű kifejezés magyarra fordítva annyit tesz, „nagy oroszlán”, az ősemlősnek vajmi kevés köze van a nagymacskákhoz, lévén a valaha rendkívül sikeres Hyaenodontidae család képviselőjeként tarthatjuk nyilván. A csoport tagjai sokáig a tápláléklánc csúcsán álltak, azonban mintegy 22 millió évvel ezelőtt, amikor a Simbakubwa tartotta rettegésben a környéket, szerencsecsillaguk már leáldozóban volt. A kőzetlemezek mozgása révén összeköttetés jött létre az afrikai, valamint az eurázsiai földrészek között, melyen keresztüljutva a modern macska- és kutyafélék elődei végül felülkerekedtek a túlélésért vívott örökös küzdelemben.
▲ Mauricio Antón illusztrációja a félelmetes húsevőről
▲ Ekkorára nőhetett meg a Simbakubwa kutokaafrika (ábra: Mauricio Antón)
Kihalásukhoz a klímaváltozás közvetlen következményei ugyancsak hozzájárulhattak: körülbelül 15–18 millió éve, a szárazabb idő beköszöntével az otthonuk gyanánt szolgáló erdős térségeket fokozatosan váltották fel a füves puszták.
A cikk eredetileg 2019. április 18-án jelent meg.
A szöveg forrásai:
- a EurekAlert! rövid összefoglalója
- az ABC News híradása
- Catherine Zuckerman írása a National Geographic honlapján
Mauricio Antón blogja, a Chasing Sabretooths
