Testméretéhez képest aprócska agya volt a csincsillák, valamint a pakaránák mára kipusztult, hatalmasra nőtt rokonának – olvasható a Biology Letters által nemrég közzétett tanulmányban.
José D. Ferreira és Leonardo Kerber az 1990-es években a Neoepiblema acreensis két koponyájára bukkant a brazíliai Akkó állam területén. A kövületek közül az egyik kiváló megtartásúnak bizonyult, a másik viszont annál töredékesebbnek. A Federal University of Santa Maria munkatársai a közelmúltban modern komputertomográfok alkalmazásával vizsgálták meg a fosszíliákat: kutatásuk meglepő eredményekkel zárult.
▲ A Neoepiblema acreensis a csincsillák és pakaránák rokona volt (Márcio L. Castro illusztrációja)
A szakértők elmondása szerint a mintegy másfél méter hosszú, körülbelül 80 kilogrammos rágcsálót életében egy mindössze golflabda nagyságú, alig 47 grammos agy irányíthatta. Az enkefalizációs hányadost (ami az agy testsúlyhoz viszonyított arányával hozható összefüggésbe, segítségével pedig a különféle állatok intelligenciaszintjére következtethetnek) szintén meghatározták – az első egyednél 0,2-t, a második példánynál 0,33-t mértek. A Dél-Amerikát manapság benépesítő rágcsálók esetében ez az érték átlagosan kicsivel 1,05 felett van.
▲ A Neoepiblema acreensis (a), illetve több, ma élő rágcsáló agyméretének összehasonlítása – kapibara (b), pakarána (c), viszkacsa (d), törpe tarajos sül (e) és csincsilla (f) (kép forrása: José D. Ferreira & társai)
A késő miocén ideje alatt, hozzávetőlegesen 10 millió évvel ezelőtt élt ősemlős a mocsaras vidékeket népesítette be. Puszta méretei önmagában is elrettenthették a legtöbb ragadozót a támadástól, ám a környéken ólálkodó, jókora krokodilféléktől ugyanúgy tartania kellett.
A cikk eredetileg 2020. május 12-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
