2011 márciusában az észak-albertai Fort McMurray közelében található Suncor Millennium Mine nehézgépkezelője, Shawn Funk váratlan meglepetésre bukkant munka közben: a Borealopelta markmitchelli különösen jó megtartású fosszíliájára. A kora kréta alatt, körülbelül 110 millió évvel ezelőtt élt páncélos dinoszaurusz kivételes kövülete időről időre újabb szenzációs felfedezéssel örvendezteti meg a földtörténeti múlt kutatóit.
A Caleb M. Brown (a Royal Tyrrell Museum paleontológusa) és David R. Greenwood (a Brandon University biológusa) vezette csapat azt szerette volna kideríteni, hogy mit evett utoljára ez a kicsivel több, mint egy tonnás őslény. Mint utóbb kiderült, a Borealopelta eléggé válogatós volt – étlapján leggyakrabban a harasztok levelei szerepeltek, ritkábban gallyakat, valamint növényi szárakat fogyasztott. A lenyelt táplálékot úgynevezett gasztrolitek (magyarul gyomorkövek) segítségével őrölte meg még alaposabban.
▲ Növényi maradványok a páncélos dinó gyomrának tájékáról (fénykép forrása: Caleb M. Brown & társai)
A párját ritkító leletanyag (pontosabban a fennmaradt pollenek és spórák) a néhai környezetről ugyancsak árulkodott: a harasztokon kívül a vidéken valaha mohák, korpafüvek, különböző fenyőfélék, illetve korai virágos növények zöldelltek. A kisebb, elszenesedett darabkák erdőtűzről tanúskodnak, tehát a Borealopelta az efféle katasztrófákat követően előszeretettel falatozhatott a friss hajtásokból. Akárcsak napjaink elefántjai, viselkedésük révén ezek a dinoszauruszok is átalakíthatták környezetüket, így kulcsfontosságú szerepet tölthettek be az egykori ökoszisztémában.
▲ Egy Borealopelta csillapítja étvágyát (Julius Csotonyi illusztrációja)
Az esetről összeállított tanulmányt a Royal Society Open Science publikálta.
A cikk eredetileg 2020. július 10-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
- a Gizmodo cikke
- bejegyzés a Royal Tyrrell Museum blogján
- Michael Greshko írása a National Geographic honlapján
Julius Csotonyi online galériája
