A Kőzetek Naplója

Nem csak a dinoszauruszok nőhettek óriásira a triász végére

2021. június 22. - Fejes Valentin

Bár a mezozoikum kezdetén még nem a dinoszauruszok csoportja számított a leginkább meghatározónak, a triász végére már megjelentek hatalmasra nőtt képviselőik: az egyik leggyakrabban emlegetett példa a nyolcméteres Plateosaurus, a szauropodák rokona. Ám amint azt egy, a Science által közzétett friss jelentés bizonyíthatja, nem kizárólag a földtörténeti középkor koronázatlan királyai érhettek el gigantikus méreteket.

lisowicia_fb.jpg

Az őslény kövületeit Tomasz Sulej és Jerzy Dzik (Institute of Paleobiology, Polish Academy of Sciences; Varsó), valamint Grzegorz Niedźwiedzki (Uppsala University; Svédország) találta meg Dél-Lengyelországban, Krakkó városától mintegy száz kilométerre északnyugatra, a Lisowice települése mellett található néhai agyagbánya területén. 2006-ban kaptak egy bejelentést, miszerint valaki fosszília-töredékekre bukkant a lelőhelyen. A kis csapat nem volt rest, így kisvártatva a helyszínre utaztak. Alig telt el negyed óra, mire belebotlottak az első leletekbe, erőfeszítéseik pedig meghozták a maguk gyümölcsét – a tizenegy évnyi ásatás során közel ezer megkövesedett csont került elő.

fenykep_az_asatasrol_krystian_balanda.jpg

Fénykép az ásatásról (fotó: Krystian Balanda)

A Lisowicia bojani faji megnevezése a XVIII. században tevékenykedő Ludwig Heinrich Bojanus anatómusra utal. A szakértők eleinte úgy gondolták, hogy a 4,5 méter hosszú és 2,6 méter magas óriás teste akár kilenc tonnát is nyomhatott, de a később elvégzett vizsgálatok eredményeinek tükrében némileg változtattak az álláspontjukon, ezért a jókora teremtmény súlyát immár hat tonnára becsülik. A tanulmány összeállításában részt vevők egy másik megállapítása alapján a prehisztorikus gigász meglehetősen gyorsan nőhetett: ezen tulajdonságának igencsak nagy hasznát vehette, hiszen a korábbi feltárások tükrében ötméteres ragadozókkal osztotta meg életterét.

lisowicia_bojani_csontvaz-rekonstrukcioja_tomasz_sulej.jpg

Tomasz Sulej csontváz-rekonstrukciója

Az állat az úgynevezett dicynodontiák táborát erősítette. Nevüket a kutyákéhoz hasonló szemfogaiknak köszönhetik, szájuk a teknősökére emlékeztető csőrkávában végződött. A növényevő hüllők rendkívül sikeres csoportját alkották – míg egyes tagjaik vakondok módjára a felszín alatt érezhették otthon magukat, addig néhányan közülük a fákat lakhatták. Egy elefántméretű behemóttal azonban a tudósok se igazán számoltak. „Ki hitte volna, hogy ekkora monstrumok élhettek az első dinoszauruszok szomszédságában?” – tette fel a költői kérdést Stephen Brusatte, a University of Edinburgh gerincesekre szakosodott paleontológusa.

lisowicia_tuomas_koivurinne.jpg

Tuomas Koivurinne illusztrációja az óriási növényevőkről

Amint nyilatkozatukból kiderült, a kutatók Oroszországba és Ukrajnába szeretnének expedíciókat szervezni újabb szenzációs felfedezések reményében. „Vajon milyen meglepetéseket tartogathatnak még a kőzetek számunkra?” – gondolkodott hangosan Niedźwiedzki.

A cikk eredetileg 2018. november 23-án jelent meg; frissítve 2021. május 05-én.

a_kozetek_naploja_kicsi_ammonitesz_75.png

A szöveg forrásai:

Tuomas Koivurinne DeviantArt-profilja

a_kozetek_naploja_tamogato_trilobita_100.png

A bejegyzés trackback címe:

https://akozeteknaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr1916430516

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ásványcsiszoló Mester 2021.06.23. 01:20:28

Rendszertanilag hova sorolható?

Fejes Valentin 2021.06.23. 01:24:45

@Ásványcsiszoló Mester: Az őslényt jelenleg a Dicynodontia kládon belül a Placeriinae alcsaládba sorolják.
süti beállítások módosítása