Bár a mezozoikum kezdetén még nem a dinoszauruszok csoportja számított a leginkább meghatározónak, a triász végére már megjelentek hatalmasra nőtt képviselőik: az egyik leggyakrabban emlegetett példa a nyolcméteres Plateosaurus, a szauropodák rokona. Ám amint azt egy, a Science által közzétett friss jelentés bizonyíthatja, nem kizárólag a földtörténeti középkor koronázatlan királyai érhettek el gigantikus méreteket.
Az őslény kövületeit Tomasz Sulej és Jerzy Dzik (Institute of Paleobiology, Polish Academy of Sciences; Varsó), valamint Grzegorz Niedźwiedzki (Uppsala University; Svédország) találta meg Dél-Lengyelországban, Krakkó városától mintegy száz kilométerre északnyugatra, a Lisowice települése mellett található néhai agyagbánya területén. 2006-ban kaptak egy bejelentést, miszerint valaki fosszília-töredékekre bukkant a lelőhelyen. A kis csapat nem volt rest, így kisvártatva a helyszínre utaztak. Alig telt el negyed óra, mire belebotlottak az első leletekbe, erőfeszítéseik pedig meghozták a maguk gyümölcsét – a tizenegy évnyi ásatás során közel ezer megkövesedett csont került elő.
▲ Fénykép az ásatásról (fotó: Krystian Balanda)
A Lisowicia bojani faji megnevezése a XVIII. században tevékenykedő Ludwig Heinrich Bojanus anatómusra utal. A szakértők eleinte úgy gondolták, hogy a 4,5 méter hosszú és 2,6 méter magas óriás teste akár kilenc tonnát is nyomhatott, de a később elvégzett vizsgálatok eredményeinek tükrében némileg változtattak az álláspontjukon, ezért a jókora teremtmény súlyát immár hat tonnára becsülik. A tanulmány összeállításában részt vevők egy másik megállapítása alapján a prehisztorikus gigász meglehetősen gyorsan nőhetett: ezen tulajdonságának igencsak nagy hasznát vehette, hiszen a korábbi feltárások tükrében ötméteres ragadozókkal osztotta meg életterét.
▲ Tomasz Sulej csontváz-rekonstrukciója
Az állat az úgynevezett dicynodontiák táborát erősítette. Nevüket a kutyákéhoz hasonló szemfogaiknak köszönhetik, szájuk a teknősökére emlékeztető csőrkávában végződött. A növényevő hüllők rendkívül sikeres csoportját alkották – míg egyes tagjaik vakondok módjára a felszín alatt érezhették otthon magukat, addig néhányan közülük a fákat lakhatták. Egy elefántméretű behemóttal azonban a tudósok se igazán számoltak. „Ki hitte volna, hogy ekkora monstrumok élhettek az első dinoszauruszok szomszédságában?” – tette fel a költői kérdést Stephen Brusatte, a University of Edinburgh gerincesekre szakosodott paleontológusa.
▲ Tuomas Koivurinne illusztrációja az óriási növényevőkről
Amint nyilatkozatukból kiderült, a kutatók Oroszországba és Ukrajnába szeretnének expedíciókat szervezni újabb szenzációs felfedezések reményében. „Vajon milyen meglepetéseket tartogathatnak még a kőzetek számunkra?” – gondolkodott hangosan Niedźwiedzki.
A cikk eredetileg 2018. november 23-án jelent meg; frissítve 2021. május 05-én.
A szöveg forrásai:
- a Lisowicia súlyának korrekciójáról született tanulmány
- a Phys.org írása
- az EurekAlert! bejegyzése
- híradás a Science magazin honlapján
Tuomas Koivurinne DeviantArt-profilja
