Vannak, akiknek egyszerűen nincs szüksége bemutatkozásra – a Tyrannosaurus rex határozottan közéjük tartozik. Járjunk bárhol a világon, ha kimondjuk nevét, ugyanarra fognak gondolni: a robosztus testfelépítésű rettegett ragadozóra, melynek főbb ismertetőjegyei a borotvaélés fogakkal szegélyezett csontroppantó állkapcsok és a nevetségesen aprócska mellső végtagok. Hosszú ideje fennálló, töretlen népszerűségéhez aligha férhet kétség… Na de vajon mennyire ismerjük jól az őskori szupersztárt?

Thomas Halliday, az ifjú brit paleontológus bemutatkozó műve, a Más-világok világszerte óriási sikernek örvendhet: eddig tizenhárom nyelven jelent meg, és nemsokára érkezni fog a brazil, a japán, az orosz, valamint a török kiadás is. Micsoda eredmények! Kíváncsiságomtól hajtva feltétlenül utána akartam járni, mégis mitől ennyire népszerű egy őslényekkel foglalkozó könyv, érdeklődésemet pedig csak még tovább fokozta, hogy a szerző személye a közelmúltig ismeretlen volt számomra.

Igazán különleges jubileumot ünnepelhetünk idén: immár kereken kétszáz éve annak, hogy megszületett az első tudományos jellegű leírás egy dinoszaurusz (egész pontosan a Megalosaurus) kövületeiről. Ez földtörténeti mércével rövidebb egy szempillantásnál, emberi léptékkel viszont hosszú idő, tele változásokkal, így persze a földtörténeti középkor koronázatlan királyairól kialakított képünk is gyökeresen átalakult a kezdetekhez képest. Hogy jelenleg hol tart az ősélettudomány velük kapcsolatban, arról Michael Benton professzor mesél nekünk.

Tavaly év végén remek hírrel örvendeztettek meg bennünket: milliók kedvence, Sir David Attenborough hamarosan ismét visszaköszön majd a tévék képernyőiről, sőt, a dübörgő léptű szauropoda, a hányattatott sorsú ichthyoszaurusz és a számos titkot rejtő mamuttemető után újabb őslénytani rejtély nyomába ered. Utunk ezúttal Délnyugat-Angliába vezet, ahonnan szenzációs bejelentésről érkeztek hírek.

Hiába sikerült világraszóló csapatot kovácsolni a projektjük köré, a Netflix következő nagy durranásának szánt „Élet a bolygónkon” sokakban keserű szájízt hagyott. Egy utolsó bemutató erejéig azonban még érdemes foglalkoznunk vele, hiszen afféle kísérőként nemrég könyvet kapott. Bár ennek megjelenését jóval kisebb felhajtás övezte, szerintem méltán megérdemli a figyelmet.

Két ujjban végződő, nevetségesen aprócska mellső végtagok, csontroppantó erejű, borotvaéles fogakkal teletűzdelt állkapcsok és tekintélyt parancsoló méretek – alig akadhat olyan ember a világon, akiknek fejében a Tyrannosaurus rex neve hallatán ne rajzolódna ki e jól ismert kép a késő kréta rettegett ragadozójáról. Közel 120 év után azonban a zsarnokgyíkok koronázatlan királyának egyeduralma megrendülni látszik…

Valaha létezett egy csodálatos birodalom: ez volt Dinóország. Néhai lakói nem hagytak hátra írásos feljegyzéseket, sőt, magasba törő emlékműveket sem emeltek saját dicsőségük hirdetésére, ám a fosszíliákat rejtő kőzetek, melyek hosszú évmilliókon keresztül megőrizték maradványaikat, ugyancsak beszédesek. A paleontológusok legnagyobb örömére egész régóta tart már a felfedezések aranykora, így a tudósok rendre korábban ismeretlen fajok kövületeire bukkannak. Köreikben dübörgő hústornyok, tetőtől talpig vértbe öltözött behemótok, rettenetes ragadozók és fura különcök egyaránt előfordulnak.

Bajba jutott malacként visító gyilokmadár, a legendás Jurassic Park Rexy-jének összetéveszthetetlen hangján ordító zsarnokgyík… Bevallom, az első nyúlfarknyi videót végignézve kicsit sem tudott lenyűgözni a Netflix hamarosan érkező dokumentumfilm-sorozata. „Nagyobb lesz a füstje, mint a lángja!” – vetődött fel fejemben a keserű gondolat, viszont az újabb előzetes, illetve az alkotók előkelő névsora ismét bizalmat ébresztett bennem.

Mozgalmas két évet tudhatunk az öcsémmel a hátunk mögött. Rengeteget tanultunk, szerencsére ügyesen teljesítettük a vizsgákat, ezért a munkaerő-gazdálkodást, az adózási ismereteket meg a mindenféle egyéb gazdasági mutatókat félretéve a nyarat, illetve az ősz első hónapját a pihenésnek, a feltöltődésnek szenteltük. Ideje végre foglalkoznom a régóta elhanyagolt virtuális gyermekeimmel! Bokros teendőim listáján előkelő helyet foglalt el a nagysikerű Prehisztorikus bolygó második évadjának végignézése, kicsivel később annak véleményezése. Lássunk hát neki!

Ordovícium, devon, perm, triász, kréta: ezen időszakok kivétel nélkül tömeges kihalásokkal zárultak. Szerencsére csak kevés ilyen sötét fejezetről olvashatunk bolygónk történetében, ám mivel mindig új mederbe terelték az élet menetét, ezért kitüntetett figyelemmel kell fordulnunk irányukba. Behatóbb vizsgálatuk, számos szakterületet átfogó tanulmányozásuk a jelen emberének is bőven szolgálhat értékes tanulságokkal.