Földünk történetének legkorábbi szakasza a mai napig jórészt homályba vész, ám az őslénykutatók áldásos tevékenységének – és kismértékben talán a szerencsének – hála a kép lassacskán ugyan, de egyre inkább tisztulni látszik. Sok százmillió évvel ezelőtt bolygónkat olyan teremtmények népesítették be, melyekhez foghatókkal manapság már nem találkozhatunk.
Mivel testük sokszor nem rendelkezett szilárd vázzal, többségük az örök enyészet áldozatává vált, kivételes alkalmakkor azonban más helyzet állhat elő. A szakértők ilyenkor amellett, hogy egy addig ismeretlen fajjal gazdagíthatják a listát, egyúttal bepillantást nyerhetnek a legősibb állatközösségek titokzatos életébe. Ez történt a legutóbb is, mikor egy nemzetközi kutatócsoport (a Londoni Természettudományi Múzeum, a Leicesteri Egyetem és a Jünnan Egyetem munkatársai) Kínából, az alsó kambriumból származó fosszíliákat vett górcső alá.
▲ Féregszerű lények a rájuk tapadt apróságokkal (fénykép: Pejjün Cung & társai)
A megkövesedett maradványok az ország délnyugati részén elterülő Jünnan tartományból, hozzávetőlegesen 520 millió éves kőzetrétegekből kerültek elő. A pár centiméter hosszúságú Cricocosmia jinningensis és Mafangscolex sinensis tengeri férgeket viszonylag könnyen beazonosították a mikroszkóp alatt, hiszen kövületeik révén korábban már leírták őket, viszont a körülöttük konzerválódott egy-két, szélsőségesebb esetben akár több, mint egy tucat kisebb lény kilétét csak nehezen sikerült meghatározniuk. Kezdetben úgy vélték, azok a férgek utódai voltak, de néhány vizsgálatot követően a paleontológusok megállapították, hogy egy teljesen új fajjal van dolguk. Az Inquicus fellatus egyetlen példánya sem nőtt nagyobbra három milliméternél, kissé tekebábura emlékeztető testük kiszélesedett nyílhoz hasonló fejben végződött. Amint az szabad szemmel is jól kivehető, szoros kapcsolatot alakítottak ki a náluk sokkal hatalmasabb tengeri férgekkel – vajon a leletanyag tükrében meg lehet-e állapítani, miféle kölcsönhatásban álltak egymással?
▲ Inquicus fellatus-egyedek és egy Cricocosmia jinningensis kövülete (fotó: Pejjün Cung & társai)
A tudósok több okból kifolyólag is elvetették azt a gondolatot, miszerint parazitákról lenne szó. Egyrészt az apróságok különös módon csatlakoztak rá a hozzájuk képest óriás állatokra: szájukkal a külvilág felé fordultak, végbélnyílásuk pedig közelebb esett speciális tapadókorongjukhoz. Az Inquicus fellatusok a tanulmányban részt vevők elmondása alapján túlságosan merevek voltak ahhoz, hogy visszahajolhassanak és így bármilyen kárt tegyenek a másik fajok képviselőiben, ezenkívül azokon a helyeken, ahol megkapaszkodtak, egyetlen olyan szerv jelenlétére utaló nyomot sem találtak, ami képes lett volna átütni a gazdatest bőrét.
▲ Egy Inquicus fellatus-példányról készített közeli felvétel, a testrészek megjelölésével (fénykép: Pejjün Cung & társai)
Akkor mégis mi célból lephették el a férgeket? Erre a kérdésre sajnálatos módon egyelőre nem találtuk meg a választ, ám ahogy az ilyenkor gyakran előfordul, találgatásokból most sincs hiány. Valószínűleg köze lehetett a táplálkozásukhoz, de azt sem tartják kizártnak, hogy egyszerűen csak elvitették magukat egy darabig…
▲ Cricocosmia jinningensis néhány Inquicus fellatus társaságában (Bob Nicholls illusztrációja)
Az eredményeket összesítő tudományos dolgozat a Nature Ecology & Evolution virtuális hasábjain kapott megjelenést az elmúlt napokban.
A cikk eredetileg 2017. november 12-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
- a ScienceDaily bejegyzése
- az aktuális tanulmány absztraktja
- James McNish írása a Londoni Természettudományi Múzeum számára
Bob Nicholls honlapja és Facebook-oldala
