A Mianmar északi részén elterülő Hukawng-völgy világunk egyik leggazdagabb borostyán-lelőhelye, csak 2015-ben legalább tíz tonnányi került napvilágra ezekből a fosszíliákból. Értékük szinte felbecsülhetetlen, hiszen sokszor olyan életképeket őriznek meg az utókor számára, amikről más kövületek nem tudnának mesélni – jó példa lehet erre a vámpírhangyaként elhíresült Linguamyrmex vladi, melynek dolgozói különleges szájszervükkel szívhatták ki áldozataik testnedveit.
A Lita Hszing (Kínai Földtudományi Egyetem, Peking) vezette csapat a napokban újabb szenzációs felfedezésről tett bejelentést a Science Bulletin hasábjain: egy kivételes állapotában fennmaradt ősmadár-fióka maradványát találták meg a burmitok egyikében.
▲ Az újonnan leírt, megkövesedett gyantába zárt fióka teteme (fotó: Ryan C. McKellar)
A valamivel több, mint hat centiméter hosszú egyed meglehetősen fiatalon távozott a világból, az őslénykutatók egy teljesen ki nem fejlett példány tetemére bukkantak. A tudósok ezt megelőzően találkoztak szebb megtartású leletekkel, ám a maga nemében ez is egyedülálló, mivel a csontváz számos része (például a csaknem teljes gerincoszlop, a medence, a szárnyak és a lábak) jól kivehető, ráadásul a csiszolás technikájának köszönhetően a későbbiekben alaposabban szemügyre tudják majd venni a mellüregben, illetve a koponyában fennmaradt lágy részeket. Tollazatát szinte magabiztosan állapították meg – mint kiderült, testén dió- és gesztenyebarna színű mintázatok válthatták egymást.
▲ Kinagyított részlet a test megőrződött lágy részeiről (fénykép: Ryan C. McKellar)
A fiókát mintegy 99 millió évvel ezelőtt érte utol a végzete, ennek pontosabb körülményeiről jelenleg csak találgatnak. George Poinar (Oregon Állami Egyetem, Corvallis) meg van győződve afelől, hogy a fészkében pihenő apróság nyugalmát egy ragadozó zavarhatta meg, így a félresikerült támadás következtében kerülhetett szegényke az enyves masszába. Erre szolgálhatnak bizonyítékul a gyantába ragadt növényeken kívül a csótányok maradványai: míg a töredékek a fészket alkothatták, addig a bosszantó betolakodók a kis tollason élősködhettek, ahogy azt néhány fajuk a mai napig teszi.
▲ Talán ilyen módon végezte be sorsát a kicsiny ősmadár (Csöung Csung Tat illusztrációja)
A borostyán legfigyelemreméltóbb zárványaként fennmaradt példány az úgynevezett enantiornitheszek táborát erősíti, melyek bár a madarak közé tartoznak, leszármazottak nélkül tűntek le az élet nagy színpadáról. Ugyan szárnyaikon már megtalálhatóak a repüléshez elengedhetetlen evezőtollak, fogakkal szegélyezett állkapcsaik és karmos mellső ujjaik ősi bélyegeknek számítanak. Körülbelül 85 millió éve hazánk területén ugyancsak előfordultak – a világhírűvé vált iharkúti fauna ősmadarai közül egyelőre a Bauxitornis mindszentyae a legismertebb.
▲ Bauxitornis mindszentyae (Pecsics Tibor munkája)
Az, hogy a páratlan lelet végül a kínai Csaocsou városában, a Töhszü Őslénytani Intézet falai között kötött ki, nem kevés szerencsét, kitartást, utánajárást, valamint – ami esetünkben valószínűleg a legmeghatározóbb – pénzt kívánt. Hszing elmondása alapján az ehhez hasonló borostyánok olykor több, mint fél millió dollár fejében kerülnek magángyűjtők kezébe. Miután az ilyen párját ritkító kövületek a dúsgazdagok gyűjteményeinek részévé válnak, azok sajnálatos módon aligha kerülnek többé a szakértők szeme elé. Ahogy a tanulmány vezető szerzője elárulta, a tudomására jutott, ősmadarak maradványait magába záró hat burmit mindössze felét írhatták le korábban, a többi ismeretlenek tulajdonában lehet.
A cikk eredetileg 2018. február 06-án jelent meg.
A szöveg forrása:
Csöung Csung Tat DeviantArt-profilja
Pecsics Tibor DeviantArt-profilja
