Néhanapján megesik, hogy a borostyánokkal üzérkedők meglátogatják a tudományos intézeteket, majd felajánlanak pár értékesebbnek tűnő darabot megvételre. Ez érdekes esetekhez vezethet, ám a jelenlegihez hasonlóra valószínűleg még nem akadt példa korábban.
Po Vang (Kínai Tudományos Akadémia) és Gonzalo Giribet (Harvard Egyetem) saját bevallásuk szerint nem tudtak egymás kutatásairól mindaddig, míg meg nem jelent munkájuk ugyanabban a folyóiratban, a Nature Ecology & Evolution hasábjain. A csapatok összesen négy megkövesedett gyantába ragadt példányról osztották meg észrevételeiket, ugyanakkor nem minden tekintetben jutottak közös nevezőre. Az ízeltlábú a Chimerarachne yingi nevet kapta az antik görög mitológia keverék-szörnyetege, Tüphón és Ekhidna rettenetes fattya, a Khimaira után – mint számtalanszor korábban, az elkeresztelés most is sokatmondó, hiszen az őslény pontosabb rendszertani hovatartozását jellegzetes ismertetőjegyei miatt nehéz megállapítani.
▲ A Chimerarachne yingi egyik egyede (fénykép: Po Vang)
A hímek megnagyobbodott, speciális feladatot ellátó végtagjaik, a tapogatólábak (pedipalpus) segítségével helyezhették el a spermát a nőstények ivarnyílásába (epigynum). Testük hosszának több, mint a felét (nagyjából 3 millimétert) tette ki a potrohuk végén elhelyezkedő, sertékkel borított nyúlvány, a flagellum, melyet környezetük észlelésére használhattak. Szövőszemölcsökkel ugyancsak rendelkeztek, bár hálót még nem készíthettek. A Chimerarachne a középső kréta idején, hozzávetőlegesen 100 millió éve élt. Dr. Russell Garwood (Manchesteri Egyetem) elmondása alapján napjaink pókjai a szál- és ostorfarkúakra emlékeztető ízeltlábúakból fejlődhettek ki mintegy 315 millió évvel ezelőtt, ugyanakkor a Chimerarachne nem tekinthető közvetlen elődjüknek, mindössze egy közös ősön osztoznak.
▲ A Chimerarachne yingi a fák közelében tengethette mindennapjait (Tinghua Jang illusztrációja)
Paul Selden (Kansasi Egyetem) nem zárta ki teljesen annak a lehetőségét, hogy a Chimerarachne leszármazottai a mai napig fennmaradhattak valahol a mianmari dzsungelek mélyén. „Ugyan még nem találtunk egyetlen ilyen példányt sem, az ehhez hasonló élőhelyek jórészt feltérképezetlenek, ráadásul nehezen észrevehető állatokról van szó.” – érvelt feltevése mellett a kutató.
A cikk eredetileg 2018. március 12-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
