A röpképtelen, ám a vízi élethez annál jobban alkalmazkodott Hesperornis mellett az Ichthyornis tekinthető a dinoszauruszokkal együtt élt ősmadarak iskolapéldájának: az évtizedekkel ezelőtt megjelentetett szakirodalmi vagy ismeretterjesztő kötetek lapjain újra meg újra felbukkannak. Az első ránézésre sirályokra emlékeztető szárnyas az elmúlt hetekben hallatott ismét magáról, hiszen egy, a Nature keretein belül nemrég közzétett tanulmánynak köszönhetően válaszokat kaphattunk a madarak fejlődéstörténetével kapcsolatos néhány kérdésre.
▲ Két Ichthyornis a parton (Andrey Atuchin illusztrációja)
Az Ichthyornis a XIX. században tevékenykedő híres amerikai paleontológus, Othniel Charles Marsh által lett ismert előbb a kollégái, aztán csaknem az egész világ számára. Később ugyan kerültek elő megkövesedett csontok a génusztól, ezek többsége az idő előrehaladtával kilapult, minek következtében a tudósok nem tudták olyan részletességükben tanulmányozni azokat, ahogy szerették volna. A helyzeten Kris Super, a Fort Hays State University hallgatója változtatott, aki Kansas nyugati részén bukkant rá az ősmadár jobb megtartású koponyájára még 2014-ben – az Ichthyornis 1870-es felfedezése óta eltelt csaknem másfél évszázad alatt erre nem volt példa korábban. A szakértők ezúttal nem szabadították ki az újonnan megtalált maradványt kőzetbörtönéből, ehelyett a modern technológia vívmányait segítségül hívva kezdtek hozzá a részletesebb vizsgálatokhoz. A beszkennelés után megalkották a koponya háromdimenziós modelljét. A nagyteljesítményű berendezések pár hónapja ugyancsak jó szolgálatot tettek: így derülhetett ki például, hogy az Archaeopteryx mégis képes lehetett saját erejéből a levegőbe emelkedni.
▲ Az Ichthyornis koponyájának háromdimenziós modellje (kép: Daniel J. Field)
A Michael Hanson és Daniel J. Field vezette csapat munkájának eredményeképpen kiderült, hogy az Ichthyornis egy valódi átmeneti formát képviselt a dinoszauruszok madarakká válásának útján, ugyanis magán viselte a kezdetlegesnek vélt és modernnek tartott ismertetőjegyeket egyaránt. Jelenleg élő, távoli rokonaival ellentétben szájában hegyes fogak sorakoztak, állkapcsát pedig erősebb izmok mozgatták – hosszúkás pofája azonban mozgékony, valószínűleg keratinnal borított csőrben végződött, aminek karok híján nagy hasznát vehette mondjuk a táplálék elfogyasztásában vagy tollai megigazításában. Más tekintetben ugyanilyen kettősség figyelhető meg: míg az agy felépítése inkább napjaink madaraiéhoz hasonló, addig a halántékcsont környéke a dinoszauruszokra tipikusan jellemző bélyegeket mutat. Ennek alapján megállapították, hogy a korai madaraknál elsőként a gondolkodásért felelős szerv mehetett keresztül változásokon, csak ezt követően veszthették jelentőségüket az állkapocs izmai, majd alakulhatott ki végül a csőr a ma ismert formájában.
▲ Az Ichthyornis csőre többféle feladat elvégzésére lehetett alkalmas, ahogy az manapság is megfigyelhető (illusztráció: Michael Hanson & Bhart-Anjan S. Bhullar)
A késő kréta során, hozzávetőlegesen 90 millió éve a mai Észak-Amerika területén előforduló őslényről maga Charles Darwin is tudomást szerzett annak idején – egy 1880-ban keltezett levelében úgy fogalmazott az Ichthyornisszal kapcsolatban, mint az egyik legjelentősebb bizonyítékról elméletének alátámasztására.
A cikk eredetileg 2018. május 17-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
Andrey Atuchin DeviantArt-profilja
