A nagyobb visszhangot keltő felfedezések ellenére a mai napig számos tévképzet uralkodik az emberek többségének fejében a földtörténeti középkor alatt élt emlősökről: azok csak a dinoszauruszok árnyékában húzhatták meg magukat, emellett kizárólag azután nyílt esélyük a felemelkedésre, hogy óriási szomszédaik végül mind kipusztultak. A Nature által egyik újonnan publikált jelentésben egy olyan ősemlősről olvashatunk, mely méreteit vagy épp megjelenését figyelembe véve nem igazán lenyűgöző, ám más tekintetben hatalmas tudományos jelentőséggel bírhat.
Dr. Adam Huttenlocker (Dél-kaliforniai Egyetem, Los Angeles) kollégáival Cifelliodon wahkarmoosuchnak keresztelték el a kora krétában, mintegy 130 millió évvel ezelőtt élt állatot – a génusz neve Richard Cifelli paleontológust jelöli, a faji meghatározás pedig az ute indiánok nyelvén sárga macskát jelent. A Utah állam keleti felén talált koponyáról készült nagyfelbontású CT-felvételek rengeteg dolgot árultak el a Cifelliodon egykori életmódjával kapcsolatban. Kis szemgödreiből ítélve gyengén láthatott, talán a színeket sem érzékelte, ezért szaglása alapján tájékozódott, amiről fejlett szaglógumója árulkodik. Fogazata leginkább a gyümölcsevő denevérekéhez hasonlít, azzal tépni, szelni és zúzni egyaránt képes lehetett. Főként rovarokból, illetve más, nála kisebb élőlényekből álló étrendjét olykor növényi eredetű táplálékkal egészíthette ki, valószínűleg éjszaka nézhetett zsákmány után.
▲ A Cifelliodon wahkarmoosuch koponyája (fotó: Dr. Huttenlocker és társai)
A kistermetű őslény a Haramiyida renden belül a Hahnodontidae család táborát gyarapította – az előbbi csoport triász, valamint jura idejéből származó tagjai Európából, Ázsiából és Grönlandból, míg az utóbbi képviselői korábban egyedül Észak-Afrikából voltak ismeretesek. Mindebből a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a mezozoikum kezdeti szakaszának egyetlen szárazulata, a Pangea később vált szét teljesen több kontinensre, a folyamat legalább 15 millió évvel tovább tarthatott az eddig véltnél. Mint az Csö-Hszi Lo, a Chicagói Egyetem paleontológusának nyilatkozatából kiderült, az emlősök bölcsője Ázsiában ringhatott, azt elhagyva előbb Európa felé vették az irányt, aztán innen jutottak el előbb Észak-Amerikába, majd onnan a déli földrészekre.
▲ Jorge A. Gonzalez illusztrációja a Cifelliodon wahkarmoosuchról és szomszédságáról
Becslések szerint a Cifelliodon wahkarmoosuch életében nem nyomhatott többet egy kilogrammnál, körülbelül akkorára nőhetett, mint napjaink vadnyulai vagy pikái (ismertebb nevükön pocoknyulak). Ezzel korántsem tűnhet hatalmasnak szemünkben, de rokonai körében kifejezetten termetesnek számított.
A cikk eredetileg 2018. május 29-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
