Miben hasonlíthattak a pteroszauruszok a madarakra?

2021. május 23. - Fejes Valentin

A pteroszauruszok, avagy repülő őshüllők legkorábbi képviselői mintegy 230 millió évvel ezelőtt kaphattak szárnyra, s a gerincesek közül elsőként hódították meg maguknak az eget. A XIX. században, mikor a paleontológia igazán gyerekcipőben járt, a kövületeiket alaposabban szemügyre vevő természettudósok fejüket vakargatva próbálták meg kitalálni, miféle állatokhoz tartozhatnak a megkövesedett csontok. Ahányan voltak, annyiféle ötlettel álltak elő: míg Johannes Wagler úszó teremtményeknek, addig Sömmering és Oken denevéreknek hitte őket, a strasbourgi Hermann professzor egyenesen a bőregereket a madarakkal összekötő közös láncszemet látta bennük. Bár ezen gondolatok azóta jócskán idejétmúlttá váltak, egy nemrégiben a Nature Ecology & Evolution által publikált tanulmány eredményeinek tükrében a pteroszauruszok mégis hasonlíthattak valamiben tollas barátainkhoz.

Mint azt korábban szerzett ismereteinkből jól tudhatjuk, a madarak tollazata sokszor nem egységes, hiszen az egyes tolltípusok különféle funkciókat tölthetnek be – az aszimmetrikus evezőtollak például kulcsfontosságúak a repülés szempontjából, a pihés pehelytollaknak a hőszigetelésben van a legfőbb szerepük, megint másoknak viszont a párválasztásnál, esetleg az álcázásnál vehetik nagy hasznát. Ahogy azt Dr. Cehszieno Jang (Nanjing University) csapatával kideríthette, ez a sokszínűség a pteroszauruszok körében szintúgy jelen lehetett. Testük különböző tájait (többek között a nyakat, a törzset, valamint a végtagokat) a korábban véltnél sokkal változatosabb formájú és felépítésű, számos tekintetben a tollakra emlékeztető képletek borították, melyek azokhoz hasonlóan eltérő feladatokat láthattak el.

a_pteroszauruszok_testet_borito_kepletek_dr_cehszieno_jang_tarsai.jpg

▲ A repülő őshüllők testét borító képletek (Dr. Cehszieno Jang & társai)

A górcső alá vett, kivételesen jó megtartású fosszíliákra még az 1970-es években bukkantak rá Belső-Mongólia területén a középső jurából való, hozzávetőlegesen 160–165 millió éves kőzetrétegekben. A kutatók vizsgálatuk során a nagyfelbontású elektronmikroszkópokon kívül infravörös spektroszkópokat vettek igénybe: alkalmazásukkal jöhettek rá arra, hogy a nagy valószínűséggel keratinból felépülő szálak vörösesbarna színt kölcsönözhettek az állatoknak. A megkövesedett maradványok a paleontológusok elmondása alapján az Anurognathidae család tagjaitól származhatnak.

▲ Joschua Knüppe illusztrációja a szóban forgó pteroszauruszokról

Közös munkájuk egyéb megállapításaiból következtetve a tudományos dolgozatot összeállítók azt az elképzelést sem tartják kizártnak, miszerint ezek a képletek már a pteroszauruszok és a velük közeli rokonságban álló dinoszauruszok közös őseinél jelenhettek meg eredetileg, sőt, azokat tulajdonképpen akár egyfajta tollakként is kezelhetjük. Az utóbbi kijelentéssel természetesen sokan nem értenek egyet, emellett többen úgy gondolják, hogy a jelenség a két csoportban egymástól függetlenül alakult ki az idő folyamán, így ők az esetre csupán a konvergens evolúció újabb példájaként tekintenek.

A cikk eredetileg 2019. január 04-én jelent meg.