Mondhatni a véletlennek köszönhetően bukkantam rá jelen bemutatóm alanyára. David Norman, a híres őslénykutató munkájával lassan tíz éve találkozhatott utoljára a magyar olvasóközönség. A kedvcsináló bevezetőjét végigolvasva engem teljesen meggyőzött a minőségét illetően, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy kezdetben egyáltalán nem voltak fenntartásaim.
Kételyeim okai meglehetősen szembeötlőek: elég, ha vetünk egy röpke pillantást a kiadványra. A cím kissé gyermetegnek tűnik az eredetihez képest (Dinosaurs: A Very Short Introduction), emellett Damir G. Martin alultápláltnak tűnő Giganotosaurust ábrázoló illusztrációja (ami kedvenc gyermekkori sorozatom, a Mi Micsoda idevágó, legfrissebb kötetén szintén helyet kapott) sokak szemében csak még tovább ronthat az összképen. Azt hiszem, Darren Naish tudna mit mesélni az ilyesfajta helyzetekről...
„Soha ne ítéld meg a könyvet a borítója alapján!” – tartja a régi bölcselet, mely esetünkben hatványozottan igaznak bizonyult. A csúnyácska külcsín valójában a hazai kínálat egyik rejtett gyöngyszemét takarja, azt felütve átfogó képet kaphatunk mindarról, ami a közelmúltig történt a földtörténeti középkor koronázatlan királyaihoz kapcsolódó kutatások háza táján. A kezdetektől fogva, a fontosabb állomásokat érintve követhetjük végig az őslénytan történetét, a paleontológia tudományát formáló személyek sokszor rögös életútját. Említésre kerül továbbá (és többek között) a szóban forgó őslények ködbe burkolózó eredete, az életmódjukról többé-kevésbé árulkodó nyomok, bolygónk folyamatosan átalakuló arculata vagy a manapság használt kutatási módszerek. Mindent összevetve tehát a leginkább lényeges mondanivalón kívül az érdekességekként szolgáló részletek sem maradtak ki. Milyen dolgokról tanúskodhatnak az úgynevezett ichnofosszíliák? Hogyan járult hozzá a John H. Ostrom és Robert T. Bakker alkotta páros munkássága az úgynevezett „dinoszaurusz-reneszánsz” kibontakozásához? Miért kavart nagy port annak idején az „Archaeoraptor” problémás ügye?
▲ John H. Ostrom, mögötte a Deinonychus rekonstruált csontváza (fénykép: Louie Psihoyos)
A fentebb taglalt pozitív pontok ellenére a mű hagyott némi kivetnivalót maga után. Az ajánlott irodalomban felsorolt munkák pár kivételtől eltekintve idehaza sosem voltak kaphatók, ráadásul évtizedekkel korábban íródtak – közülük a legfiatalabbak a 2000-es évek elejéről valók. Ugyanígy eléggé idejétmúltak a John Sibbick által készített, az oldalakat színesítő alkotások is, bár ez egy cseppet sem von le azok művészeti értékéből. Az eredeti kiadás óta csaknem tizenöt év telt el, így a tartalomra ráférne a kiadós vérfrissítés. Tulajdonképpen ugyanaz a gond, mint amit Dr. Douglas Palmer szerzeményénél tapasztaltam: a nyomtatott médiumok a digitális információforrásokkal szemben nehezen tudják tartani a fokozott tempót a szinte naponta frissülő fejlemények tengerében.
▲ Egy valóságos prehisztorikus mémmé vált jelenet: Deinonychusok ádáz falkája támad rá a magatehetetlen Tenontosaurusra (John Sibbick illusztrációja)
Mindezeket (valamint a korábban nem említett szerkesztési bakikat) leszámítva ez a könyvecske remek választás a témában abszolút laikusoknak, hiszen hiteles forrásból, rövid időn belül sajátíthatják el az alapvető tudnivalókat a dinoszauruszok máig lenyűgöző világáról.
A bemutató eredetileg 2019. május 10-én jelent meg.
Köszönöm szépen a Typotex Kiadó nagylelkű felajánlását! A könyv profilja ide kattintva érhető el, itt pedig annak bevezetőjét olvashatjuk végig.
