Az óriáshódok (Castoroides) két és fél méter hosszú testéhez akár 200 kilogrammos súly is társulhatott, ezzel pedig a Földünkön valaha élt legnagyobb rágcsálók közé sorolhatjuk őket. Mintegy tízezer évvel ezelőtt bekövetkezett kihalásuk körülményei sokáig tisztázatlanok voltak – néhány paleontológus a Scientific Reports által frissen publikált tanulmányukkal kíván pontot tenni a parázs vitákat kiváltó ügy végére.
A Tessa Plint (Heriot-Watt University) vezette kutatócsapat a kanadai Yukon és az USA-beli Ohio állam területéről előkerült maradványokat vették górcső alá. A megkövesedett csontokon, valamint fogakon végeztek stabilizotóp-vizsgálatokat, melyek segítségével az ősemlős életmódjával kapcsolatban vonhattak le következtetéseket. Mint kiderült, a korábbi feltételezésekkel ellentétben az óriáshódok a mocsaras vidékeken burjánzó vízinövényekkel táplálkoztak.
▲ Luke Dickey illusztrációja az óriáshódokról
A felmelegedés a jégtakaró visszahúzódását eredményezte, minek következtében a hatalmasra nőtt rágcsálók élettere viszonylag rövid időn belül meglehetősen leszűkült: a lápok helyét egyre inkább a szárazabb térségek vették át. Kisebb rokonaik azonban, melyek szomszédságát hosszú évezredeken keresztül élvezhették, átvészelték a kritikus időszakot. Vajon miért? A tudósok valószínűleg már rájöttek a titok nyitjára.
▲ A manapság élő hódok valósággal eltörpültek a Castoroides mellett (Corbin Rainbolt illusztrációja)
„A kanadai hódok várak építésével és gátak emelésével ideális környezetet tudtak teremteni maguknak, amire az óriáshódok a jelek szerint nem voltak képesek.” – magyarázta a jelenség lehetséges okát Fred Longstaffe professzor, a University of Western Ontario munkatársa.
A cikk eredetileg 2019. június 12-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
Corbin Rainbolt DeviantArt-profilja
