A földtörténeti középkor urai, a dinoszauruszok ugyan végleg eltűntek a Föld színéről, örököseik, a madarak a mai napig fennmaradtak. Dr. Paul Scofield, a Canterbury Museum kurátora munkatársaival egyik korai képviselőjük kövületeit vizsgálta meg alaposabban: csapatával a Papers in Palaeontology által publikált tanulmányban számolt be kutatásuk részleteiről.
Bár a Protodontopteryx ruthae a később élt, 5–6 méteres szárnyfesztávú rokonai mellett valósággal eltörpült (a szakértők elmondása alapján akkora lehetett, mint egy sirály), felfedezése mégis hatalmas jelentőséggel bírt. Ezt megelőzően úgy gondolták, hogy a Pelagornithidae család legelső tagjai kizárólag az északi féltekén fordultak elő, ám a Protodontopteryx megkövesedett maradványait Új-Zélandon, Waipara térségében találták meg. A részleges csontvázra Leigh Love amatőr paleontológus bukkant rá tavaly – az állat faji megnevezése a felesége, Ruth számára állít örök emléket.
▲ Dr. Paul Scofield és Leigh Love vizsgálják a kövületeket a terepen (fénykép: Canterbury Museum)
▲ A Protodontopteryx csőre közelről (fotó: Canterbury Museum)
Az ősmadár a harmadidőszak hajnalán, hozzávetőlegesen 62 millió évvel ezelőtt, a paleocén kor alatt vitorlázott a hullámzó tengerek felett. Csőrét fogakra emlékeztető csontos kinövések szegélyezték, ezek segítségével ragadhatta meg zsákmányát. A tudósok elmondása szerint étlapján főként halak szerepelhettek.
▲ Néhány Protodontopteryx száll a magasban (Derek Onley illusztrációja)
A különösen gazdag lelőhely rendkívül ismertté vált az utóbbi időben. Úgy tervezik, hogy a közeljövőben egy kiállítás keretein belül fogják bemutatni a szigetország prehisztorikus múltját az itt feltárt fosszíliák segítségével.
A cikk eredetileg 2019. november 17-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
