A földtörténeti középkor állatvilágához kapcsolódó kutatások jelentős része a mezozoikum legmeghatározóbb csoportjával, a dinoszauruszokkal foglalkozik. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a fauna szabad szemmel sokszor alig vagy egyáltalán nem látható tagjai éppúgy érdekesek lehetnek! Maradványaik tanulmányozásával olyan részleteket ismerhetünk meg a fura lények életéből, melyek legtöbbször minden képzeletet felülmúlnak... Az egzotikus Mianmar ősidőkből származó borostyánjai például a mai napig szolgálnak meglepetésekkel – legutóbb az ország északi részén találtak pár különleges darabot, amiket Dr. Phillip Barden és kollégái vettek górcső alá.

▲ Ceratomyrmex ellenbergeri, a különc Haidomyrmecinae alcsalád egy másik tagja (Franz Anthony illusztrációja)

A krokodilok rendjét (Crocodylia) manapság alig két tucat faj képviseli, világunk íratlan történelmében azonban sokkal nagyobb változatosságnak örvendhettek. Még a tengereket is meghódították – az úgynevezett metriorhynchuszok uszonyokká átalakult végtagjaikkal és a cápákéhoz hasonló farokúszójukkal tökéletesen alkalmazkodtak új életterükhöz, testüket viszont már nem óvta kemény páncél. Egy angol kutatókból álló csapat ezúttal egy, a közelmúltig ismeretlen fajuk olyan fosszíliáját vette górcső alá, melyet a Wiltshire megyében található Melksham városa mellett találtak meg.

▲ Plesiosuchus manselii (Fabio Manucci illusztrációja)

2006-ban paleontológusok egy maroknyi csapata ásatásokat végzett a Góbi sivatag nyugati térségében, az elhagyatott Gurilin Tsav környékén. Buuvei Mainbayar (Mongol Tudományos Akadémia) valami olyasmit talált, amit nem tudott pontosabban meghatározni, ezért megmutatta azt Cuihidzsi Takanobunak, hogy segítséget kérjen a beazonosításban.

1996. október 18-án az őslénytan egyik legnagyobb szakmai közössége, a Gerinces Őslénytani Társaság (Society of Vertebrate Paleontology) tartotta meg évente ülésező konferenciáját az Amerikai Természettudományi Múzeum épületében. Az összegyűltek valósággal megrökönyödtek azon, amit Philip Currie és Csen Pejcsi fényképein láttak: egy dinoszaurusz megkövesedett maradványának látványa tárult szemük elé, melyen tisztán kivehetőek voltak a valaha az állat testét takaró kezdetleges tollak.

A ragadozó létére leginkább növényi koszton élő óriáspanda (Ailuropoda melanoleuca) napjaink egyik legnépszerűbb állata, a veszélyeztetett fajok ikonikussá vált alakja, egyben a medvefélék családján (Ursidae) belül elhelyezkedő Ailuropodinae alcsoport egyetlen fennmaradt tagja, aminek eredetéről manapság sincs teljes egyetértés.

A jégkorszak óriásai közül valószínűleg a barlangi medve (Ursus spelaeus) gyakorolta a legnagyobb hatást őseinkre. A szakértők Európa-szerte fedeztek fel olyan apróbb szobrocskákat, átfúrt karmokat, valamint a barlangok falain fennmaradt ábrázolásokat, melyek mind azt hirdetik, hogy a korai emberi közösségek körében a hatalmas ragadozót különleges tisztelet övezte.

Messze földön híres őslénykutatónk, Nopcsa Ferenc báró jóbarátja, a szintén kiváló szakértőként számontartott Lambrecht Kálmán immár több, mint száz éve megjelent könyvében úgy hivatkozott a fosszíliákat magukba börtönző, egymáson pihenő kőzetrétegekre, mint A Kőzetek Naplójára. És valóban – a sokáig a mélyben rejtőző vagy a felszínen olykor kibukkanó kövületek grandiózus történetről mesélnek, olyasféléről, amihez fogható valószínűleg soha nem fog kipattanni még a különösen gazdag fantáziával megáldott elmékből sem.

A számunkra szinte felfoghatatlanul hosszú idő alatt minden képzeletünket felülmúló teremtmények népesítették be bolygónkat. Bár a kezdetek sajnálatos módon a mai napig homályba burkolóznak, az úgynevezett Burgess-fauna bizarr állatairól, a szárazföldet fokozatosan meghódító úttörőkről, a karbon mocsarainak jókora ízeltlábúiról, esetleg a hátukon méretes vitorlát viselő távoli rokonainkról például valamivel tisztább képet alkothatunk. A Nagy Kihalást követően a töretlenül hatalmas népszerűségnek örvendő dinoszauruszok csoportja vált uralkodóvá, a hullámokat tengeri őshüllők szelték, a végtelen égben vitorlázó pteroszauruszok később a korai madarakkal osztották meg életterüket. A földtörténeti közép- és újkor határán bekövetkezett globális kataklizma után az emlősök hihetetlen változatosságra tettek szert. Alig pár millió évvel ezelőtt, az események szerencsés kimenetelű összjátékának eredményeképpen kiemelkedett egy faj az emberszabásúak közül, saját kultúrát hozott létre, valamint uralma alá hajtotta az addig háborítatlan természetet. De ez már egy egészen más sztori...

▲ Duria Antiquior, 1830 (Henry De la Beche illusztrációja)