A négylábúak főosztálya (Tetrapoda) kapcsán a gerincesek igen tág csoportjáról beszélhetünk, hiszen ugyanúgy magába fogalja a békákat vagy a krokodilokat, mint mondjuk a futómadarakat, a nagymacskákat és persze bennünket, embereket. Kezdetleges képviselőik vettek részt a szárazföld meghódításában, így végső soron hozzájárultak fajunk felemelkedéséhez. Fosszíliáik jobbára a devon végéről ismertek – bár kerültek elő megkövesedett maradványaik az időszak korábbi szakaszaiból is, ezek sajnos nagyon töredékesek, ezért a tudósok képtelenek többet elárulni róluk annál, hogy egykori gazdáik valaha léteztek. Ezen a helyzeten változtatott a közelmúltban egy szenzációs felfedezés.

A földtörténeti középkor urai, a dinoszauruszok ugyan végleg eltűntek a Föld színéről, örököseik, a madarak a mai napig fennmaradtak.  Dr. Paul Scofield, a Canterbury Museum kurátora munkatársaival egyik korai képviselőjük kövületeit vizsgálta meg alaposabban: csapatával a Papers in Palaeontology által publikált tanulmányban számolt be kutatásuk részleteiről.

Szenzációs felfedezésről tettek bejelentést a paleontológusok a Proceedings of the Royal Society B szakmai folyóiratban: Marokkó délnyugati térségében, az Atlasz-hegység lábainál a Phoebodus nemzetségbe tartozó ősi cápák megkövesedett maradványait tárták fel, többek között néhány koponyát és egy közel teljesen hiánytalan csontvázat is.

▲ Karcsú galléros cápa (Chlamydoselachus anguineus) – Kelvin Aitken fotója

A világ egyik legismertebb őslénytani látványossága a Los Angeles városában található Rancho La Brea: a kivételes lelőhelyet részben a kardfogú macskák tették híressé. Fosszíliáikkal az Idaho államtól északra fekvő területeken nem találkoztak – legalábbis a közelmúltig.

Az úgynevezett ammolitokat régóta nagy becsben tartják – a valaha rendkívül elterjedt fejlábúak, az ammoniteszek csigaházszerűen feltekeredett házai az évmilliók folyamán szemet gyönyörködtető, ezer színben játszó drágakövekké váltak, melyekből általában ékszereket készítenek. Bár gyakran bukkannak mellettük tengeri őshüllőktől származó fosszíliákra is, a legutóbbi eset különösen emlékezetessé vált a kutatók számára.

Néhány évvel ezelőtt Martin Qvarnström, az Uppsala University munkatársa csapatával három, véleményük szerint pteroszauruszoktól származó koprolitra bukkant a lengyelországi Wierzbica környékén. A leletanyag közvetlen bizonyítékként szolgálhat egy régóta nagy népszerűségnek örvendő elmélet alátámasztására.

Mindössze 30 ezer évvel a dinoszauruszok uralmának véget vető katasztrófa előtt élhetett az a hatalmas tengeri őshüllő, melynek fosszíliáit a Déli-sarkvidék térségében, a Seymour-sziget területén találták meg – számolt be róla nemrég egy, a Cretaceous Research által publikált tanulmány.

Bob Foster ausztrál bányász annak idején jó okkal érezhette magát a szerencse fiának – 1986-ban összesen hatvan opalizálódott dinoszaurusz-csontra bukkant Lightning Ridge közelében, Sydney városától körülbelül 450 mérföldre északnyugatra. A néhol kékes színekben pompázó, szemet gyönyörködtető fosszíliákat végül az Australian Opal Centre gyűjteményébe szállították, ahol a tudósok később tüzetesebben tanulmányozhatták azokat.

Bár a paleontológusok évtizedek óta tanulmányozzák tüzetesebben a mianmari Hukawng-völgyből előkerült borostyánokat, azok a mai napig szolgálhatnak váratlan meglepetésekkel számukra. Legutóbb például egy ősi madár jobb lábára bukkantak az egyikben, ami azonnal felkeltette a tudósok érdeklődését.

Egy nemzetközi kutatócsoport tagjai közel két évtizednyi munkájuk gyümölcsét szakíthatták le nemrég nyilvánosságra hozott, vaskosra sikeredett tanulmányuk képében, melyben a Mali területén feltárt megkövesedett maradványokat írták le részletesen. A Bulletin of the American Museum of Natural History által közzétett tudományos dolgozat főszerzőjeként Maureen O’Leary (Stony Brook University) nevét jegyzik.