Rancho La Brea, Los Angeles világhírű látványossága hosszú évtizedek óta ismert a paleontológusok körében – a kaliforniai kátránytavakból eddig hatszáz különféle állat közel 3,5 millió példányának kiváló megtartású maradványai kerültek elő. Bár a lelőhelyen régóta folynak a kutatások, ahogy azt a jelenlegi eset is bizonyíthatja, történhetnek még váratlan felfedezések.

Körülbelül 16–19 millió évvel ezelőtt, a kora miocén idején valóságos paradicsomi állapotok uralkodtak Új-Zéland Déli-szigetén: a babér- és pálmafélék, valamint kőtiszafák alkotta buja szubtrópusi erdőségekben a több, mint negyven különböző madárfaj teknősökkel, denevérekkel, illetve krokodilokkal osztotta meg életterét. Mint utóbb kiderült, nem kizárólag a moák számítottak óriásnak ezen a vidéken.

Mintegy negyven kilométerre a világhírű Burgess-palától a Királyi Ontario Múzeum szervezte ásatáson részt vevők rendkívüli felfedezést tettek: a hírhedt Anomalocaris unokaöccsének fosszíliáira bukkantak. Páncéljának alakja a Csillagok háborúja-filmek közkedvelt űrhajóját, az Ezeréves Sólymot juttatta a kutatók eszébe.

▲ Cambroraster falcatus (Christian M. illusztrációja)

Olaszországban, az Alpok lábainál találták meg az első nagyméretű húsevő dinoszaurusz megkövesedett maradványait. A kisebb szenzációval felérő felfedezés részleteiről a PeerJ által publikált tanulmányban számoltak be.

A trilobiták (idehaza meghonosodott nevükön: háromkaréjú ősrákok) a földtörténeti ókor egyik legsikeresebb állatcsoportját alkották – mintegy 270 millió éven át népesítették be bolygónkat, és csak a perm-triász határán bekövetkezett Nagy Kihalás következtében tűntek le végleg az élet színpadáról. Többségük egészen apró volt, ám néhányan közülük hatalmas méreteket érhettek el.

Miközben Jimbo, a Supersaurus megkövesedett maradványait tárták fel 2001-ben Wyoming állam területén, az ásatás résztvevői váratlan felfedezést tettek: a hozzávetőlegesen 150 millió éves (a késő jura idejéből származó), a világhírű Morrison-formációhoz tartozó kőzetrétegekben kisebb kövületeket találtak a jókora növényevő fosszíliái mellett. Eleinte úgy gondolták, hogy egy pteroszaurusszal (vagyis repülő őshüllővel) lesz dolguk, ám mint utóbb kiderült, ezúttal egészen másról volt szó.

A hadroszauruszok a földtörténeti középkor végére a tülkös dinoszauruszok mellett a legelterjedtebb növényevőkké váltak. Bár számos képviselőjük (mint például a Parasaurolophus vagy a Corythosaurus) látványos taréjokat, nyúlványokat növesztett, néhányan közülük nem rendelkeztek efféle fejékekkel. Az utóbbi csoportba tartozó fajok ettől függetlenül is szolgálhatnak meglepetésekkel a szakértők számára.

A jelenleg élő krokodilok megjelenésében vagy életmódjában alig van különbség: a sokszor hatalmas méreteket elérő félvízi hüllők kivétel nélkül mind ragadozók. Népes táboruk a földtörténeti középkor alatt azonban jóval sokszínűbb volt ennél – ezt a kijelentést látszik alátámasztani a Current Biology által nemrég publikált tanulmány.

▲ Pakasuchus (illusztráció forrása: Wikimedia)

1955-ben ritka kincsre bukkantak az angliai Warwickshire megyében – egy földműves birtokán hozzávetőlegesen 200 millió éves, a kora jura idejéből származó kőzetrétegekben ichthyoszaurusz-koponyát találtak, melynek hossza elérte a kilencven centimétert. A párját ritkító fosszíliát csak az utóbbi időben tanulmányozták tüzetesebben.

Alig egy éve, tavaly júniusban korábban ismeretlen lelőhelyre bukkantak a Krím-félszigeten, a Fekete-tenger északi partvidékének közelében. Útépítési munkálatok során tárult fel a Taurida karsztbarlang bejárata, ahonnan szenzációs felfedezésről tettek bejelentést az elmúlt napokban. A részletekről a Journal of Vertebrate Paleontology számolt be.