Alig egy éve, tavaly júniusban korábban ismeretlen lelőhelyre bukkantak a Krím-félszigeten, a Fekete-tenger északi partvidékének közelében. Útépítési munkálatok során tárult fel a Taurida karsztbarlang bejárata, ahonnan szenzációs felfedezésről tettek bejelentést az elmúlt napokban. A részletekről a Journal of Vertebrate Paleontology számolt be.

A Déli-sarkvidék manapság kietlen, szinte élettelen térség, ám mintegy 250 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti középkor hajnalán buja, folyók szabdalta erdőségek foglalták el a barátságtalan vidék helyét. Egy, a Journal of Vertebrate Paleontology virtuális hasábjain publikált tanulmány az ősi rengetegek újonnan leírt tagjáról számolt be.

A meglehetősen rossz hírnévnek örvendő hiénafélék (Hyaenidae) képviselőivel manapság egyedül Afrikában vagy Indiában találkozhatunk, ám a földtörténeti múlt során csoportjuk jóval elterjedtebb volt ennél. A kutatók nemrég olyan szenzációs felfedezésről számoltak be az Open Quaternary virtuális hasábjain, mellyel tökéletesen alátámasztják az előbbi kijelentést.

Mint arról a The Siberian Times beszámolt az utóbbi napokban, a permafroszt fogságából ősemlősök újabb mumifikálódott maradványait szabadították ki a közelmúltban.

▲ A kis Spartak (fotó: Alekszej Mihailov)

A pteroszauruszokkal kapcsolatos kutatásokat rendkívüli érdeklődés övezi manapság: főképp a szaporodásukhoz, illetve az utódok gondozásához fűződő témák gerjesztenek heves vitákat. A felvetődő kérdésekre egy kínai lelőhelyen végzett feltárás szolgálhat válaszokkal.

Az óriáshódok (Castoroides) két és fél méter hosszú testéhez akár 200 kilogrammos súly is társulhatott, ezzel pedig a Földünkön valaha élt legnagyobb rágcsálók közé sorolhatjuk őket. Mintegy tízezer évvel ezelőtt bekövetkezett kihalásuk körülményei sokáig tisztázatlanok voltak – néhány paleontológus a Scientific Reports által frissen publikált tanulmányukkal kíván pontot tenni a parázs vitákat kiváltó ügy végére.

A borostyánokkal való üzérkedés régóta ismert, sokszor bosszantó jelenség az őslénykutatók számára, mivel sosem lehet tudni, milyen, a tudomány szempontjából jelentős darabok kerülhetnek magánkézbe. Ezt a megállapítást talán a Kínában bekövetkezett szenzációs eset bizonyíthatja a legjobban.

A XIX. század derekán, amikor a paleontológia tudománya még gyerekcipőben járt, William Buckland rengeteg időt töltött kőzetek és kövületek gyűjtésével a dorseti Lyme Regis környékén. Kutatómunkája során ichthyoszauruszok koprolitjaira akadt: a halgyíkok megkövesedett ürülékeit feltörve halpikkelyeken, valamint csonttöredékeken kívül kisméretű karmokra emlékeztető képleteket talált. A neves őslénykutató később bebizonyította, hogy ezek a belemniteszek karjaihoz tartozó kampók voltak.

Néhány évvel ezelőtt Roland Pöschl csapatával ásatásokat végzett a bajorországi Mörnsheim környékén. A lelőhelyen különös kövületre bukkantak: eleinte úgy gondolták, hogy az Archaeopteryx újabb példányához van szerencséjük, ám a később elvégzett vizsgálatok ennél jóval jelentősebb felfedezéshez vezethettek.

▲ Archaeopteryx és Aurornis (Emily Willoughby illusztrációja)

Egy angol, francia, osztrák és svájci kutatókból álló nemzetközi csapat hatalmas, korábban ismeretlen tengeri őshüllőfajt írt le, számolt be róla a Zoological Journal of the Linnean Society által publikált tanulmány.