1998-ban a John Flynn őslénykutató vezette csapat Madagaszkár délnyugati részén, a Morondava-medence területén folytatott ásatásokat – a Field Museum egykori munkatársán kívül Andre Wyss (Kaliforniai Egyetem), illetve a University of Antananarivo hallgatói vettek részt a feltárásokon. Bár mára kiderült, hogy az itt talált fosszíliák némelyike tudományos szempontból különösen nagy jelentőséggel bír, a párjukat ritkító kövületek a gyűjteménybe kerülésüket követően hosszú időre feledésbe merültek.

Ha előszeretettel forgatjuk az őslénytani témájú ismeretterjesztő kiadványok lapjait, akkor Messel neve bizonyára ismerősen cseng majd számunkra: az olajpalában kivételesen jó állapotukban fennmaradt fosszíliák ablakot nyitnak a földtörténeti újkor, a kainozoikum hajnalának világára. Na de ki hallott már a kelet-németországi Geiseltalról? Bár jelentőségét tekintve legalább annyira fontos, mint az 1995 óta a Világörökség részét képező lelőhely, sokáig messziről elkerülte a paleontológusok figyelmét.

2011 márciusában az észak-albertai Fort McMurray közelében található Suncor Millennium Mine nehézgépkezelője, Shawn Funk váratlan meglepetésre bukkant munka közben: a Borealopelta markmitchelli különösen jó megtartású fosszíliájára. A kora kréta alatt, körülbelül 110 millió évvel ezelőtt élt páncélos dinoszaurusz kivételes kövülete időről időre újabb szenzációs felfedezéssel örvendezteti meg a földtörténeti múlt kutatóit.

Egyetlen csigolya – mindössze ennyi maradt fenn attól a mára kihalt állattól, mely a földtörténeti középkor folyamán élt Ausztráliában. A párját ritkító felfedezés részletei a Gondwana Research szakmai folyóiratban láttak napvilágot.

A dinoszauruszok uralmának véget vető globális kataklizmát követően a túlélők hamar elfoglalták a megüresedett ökológiai fülkéket. Szép számmal akadtak közöttük bizarr, a ma élő állatokhoz alig fogható formák – a földtörténeti újkor hajnalán, az eocén ideje alatt például a szardellák rettegett rokonai népesítették be a tengereket.

A Titanichthys termieri a maga idejében igazi óriás lehetett, de pontos méretét az eddig előkerült szegényes leletanyag birtokában nehéz meghatározni: öt méteresre becsült hosszával korának egyik leghatalmasabb állataként tartják számon. Táplálkozási szokásai ugyancsak találgatások tárgyát képezték – egészen a közelmúltig.

Hozzávetőlegesen 152 millió évvel ezelőtt, a késő jura idején ínséges idők jártak azokra a dinoszauruszokra, melyek egykor a mai Észak-Amerika középső térségét népesítették be. Hányattatott sorsukról gazdag leletanyag árulkodik, amit legutóbb a Dr. Stephanie K. Drumheller-Horton vezette csapat tanulmányozott tüzetesebben.

A Londoni Természettudományi Múzeum a pezsgő tudományos élet egyik fellegvára, amit kutatók tucatjai keresnek fel rendszeresen a világ szinte minden részéről. Így tett legutóbb az Orosz Tudományos Akadémia munkatársa, Nikolay G. Zverkov is, aki a neves épületben tett látogatását követően váratlan felfedezést tett.

Korábban ismeretlen dromaeoszaurusz (vagy ahogy az 1993-ban debütált, Steven Spielberg rendező nevével fémjelzett Jurassic Park óta gyakran emlegetik őket: raptor) kövületeire bukkantak Új-Mexikó területén. A kutatók felfedezésükről a Scientific Reports által publikált tanulmányukban számoltak be.

Testméretéhez képest aprócska agya volt a csincsillák, valamint a pakaránák mára kipusztult, hatalmasra nőtt rokonának – olvasható a Biology Letters által nemrég közzétett tanulmányban.